II. Kun-kör, HOTE ezüst

Vasárnap a HOTE CYCLING TEAM U17-es versenyzője, Szarka Regő Szabadszálláson, a Kecskeméti Első Sor által megrendezett II. Kun kör országúti versenyen állt rajthoz.

A 48km-es pálya teljesen sík volt, az útvonal a Kiskunság semmivel össze nem keverhető tájegységein haladt keresztül. Véget nem érő egyenesek, váratlanok kanyarok, szeszélyes széljárás, változó minőségű útburkolat…

Regő beszámolója: 12:15-kor indult a nem túl népes mezőnyünk, mivel nem volt túl sok master, akik a tempót szokták diktálni, végig ment a lószparádé. Végül azonban senkinek se sikerült szökést kialakítania.

Én az elején párszor próbálkoztam elmenésbe kerülni, de láttam, hogy nem fog menni, mert valaki úgyis fel fogja hozni rám a mezőnyt. Emiatt hátramenetem bujkálni és 35 km-t pihentem a mezőnyben. Majd 10 km-rel a cél előtt jött egy technikás rész, ahol egy nagyon keskeny úton mentünk, amit 8 derékszögű kanyar tarkított.

Itt kezdődött az utolsó nagyon intenzív lósz dömping, de a végül a mezőny egyben érkezett az utolsó kilométerre. Ez lényegében egyenes volt, majd 250 m-rel e vége előtt elindult az utolsó mindent eldöntő sprint, amely során a 2. helyre tudtam belökni a bringát.

Nagyjából 10 cm-en múlt az első hely. Tapasztalatnak és a motiváció további erősítésének tökéletes volt.

Fotók: Vígh Attila

Eredmények

TRANSZBÜKKI ÁTKELÉS 2.0

Egyesületünk tagjai, szokásos vasárnapi hagyományukat megtörve nem országúti kerékpár nyergébe pattantak, hanem MTB-re és nekiveselkedett az évi rendszeres TranszBükk körnek. A tavalyi jól bevált gyakorlat, a kihívás és a jó társaság hamar összehozta a bandát. Magicz Dávid szervezésében összesen tizenhatan (?) verődtünk össze a tapolcai találkozóhelyen – köztük fiúk-lányok, a DVTK fiatal reménységei és vadkeleti barataink Nyíregyről, az újsütetű Tirpák SE bringásai Farkas Atti vezetésével.

Szerencsére ragyogó napsütés, kellemes idő fogadott már reggel kilenckor, ami garanciának tűnt egy remek tekeréshez – szigorúan mindenki számára fogyasztható tempó mellett.

Utunk Tapolcáról Szederbokor felé vezetett. Az első kisebb-nagyobb mászásokkal értük el a mezőt, ahol csatlakozott hozzánk az elnöki delegáció Norbival és Buza Lacival. A folytatásban dózeren jutottunk el a bükkszenti kereszthez, itt bevártuk egymást és együttesen kerestük fel a falu legjobb büfését ki gyümölcsös sör, ki palacsinta, melegszendvics végett.

Kalandos hullámvasút rázta fel bennünk a megemésztetlen elemózsiát, melynek során érintettük a Lófő-tisztást, Ilona-házat a Hór völgyébe jutva. Innen kapaszkodtunk fel a túránk egyik legszebb panorámáját nyújtó Ódorvárhoz. Ahol végre Fari is felengedhette a drónját, páratlan képeket készítve a magasból.

A kellő mennyiségű savanyú gumicukor elfogyasztása után már főleg lefelé vettük az irányt, pár kisebb falat leszámítva, melynek során trükkös egynyomos DH-n keresztül zuhantunk le a felsőtárkányi tóhoz. Sajnos, Laci bá ebéd helyett “perecet” rendelt, de a kis pityputty után gond nélkül visszaült (szinte már rögtön az ebédlő asztalhoz). A tó partján lévő büfésnél jól “betócsniztunk, becitromossöröztünk”, jobb sorsú szabolcsi kollégáink az út túloldalán lévő étteremben tették ugyanezt.

Egyórás pihenő után újra a hegyek felé fordultunk a Bükk maratonról ismerős szakaszokkal. Főleg dózeren, szinte mind együtt, jó tempóban teljesítettük az első néhány kilit – bár a szalonna-hagyma-tejföl kombó erősen teljesített odabent…

A kajakómát az egyre meredekebb mászás feledtette. Itt egyre inkább az volt az érzésünk, a klasszikussal élve: hogy még nem tévedtünk el, de már nem tudjuk hol vagyunk. Toldi-kapu környékén elvesztettük a “szagot” és jobb híján kalandtúrába átcsapva vállunkra vettük a bringát, toronyiránt utat keresve.

A 15 perces intetmezzo végén megtaláltuk a Tar-kőre vezető utat. Még egy kis szuszogást abszolválva elértük túránk legmagasabb közel 900 méteres pontját is. Itt már nagyban íródott a vészforgatókönyv, délután négy is elmúlt már, de még sehol sem voltunk. 😀

Zsidó-réten aztán jött a dráma, ami atomjaira robbantotta a kompániánkat. A Gyurin ülő évtizedes átok ezúttal a hátsó váltóját szakította le – nagyban megnehezítve a tovább haladásunkat. A csapat nagyját tovább küldtük, mi páran meg igyekeztünk megreparálni a Yetit. A cél, hogy ideig-óráig egysebist csináljunk belőle nem igazán sikerült. Beragadt a lánc, nem forgott tovább. Summa summárum, innen Lillafüredig támogattuk Gyurit. Gabival, Dáviddal felváltva toltuk, taszigáltuk a sík vagy emelkedős részeken. Lejtmenetben pedig szimplán nem fékezett Gyuri, hogy haladjunk.

Bár a nagy csapat a végére feloszlott, de zseniális jó napot töltöttünk együtt. Kb. 100-110 km került a lábakba nagyjából 2000 m szintkülönbséget is hozzácsapva. Megérte. Még ilyeneket!

Nézzétek meg Fari videóját a túránkról:

Hajdú Kupa beszámoló

Szarka Regő beszámolója következik a május 1-én megrendezett Hajdú Kupa mezőnyversenyéről, ahol az U17-es versenyzőnk a 76 km-es távon, kifogástalan minőségű aszfalton indult. A 19 kilométer hosszúságú körpályán 4 kört kellett teljesítenie, 2 fordítóval és 1 sprinthajrával:

Picit megcsúszva értünk a rajt cél területre, emiatt a bemelegítés közel sem volt tökéletes. Népes mezőny gyűlt össze, mivel velünk rajtoltak az WU19, az Elite nők és a Master férfiak.

Fotó: Vígh Attila

Az előzetes célom az volt, hogy a részhajrákon gyakoroljam a sprintet és a végén is egy minél jobb sprintet tudjak összehozni. Már az első métereken nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem lesz egyszerű, mivel már a mezőnyben is kónuszon közlekedtem és még az is nagyon pörgős volt. Az első részhajrán azért kipróbáltam magam, ahol egy 3. hely jött össze. De ezzel együtt egyértelművé vált számomra, hogy esélyem sincs felvenni a harcot a masterekkel és az elite nőkkel, akiknek nincs átétel megkötésük.

Fotó: Vígh Attila

Ezek után taktikát váltottam és csak pihentem a mezőnyben, ahol viszonylag eseménytelenül teltek a kilométerek. Azt leszámítva, hogy amikor megindulások voltak és 50 felett közlekedett a mezőny, akkor én szépen lassan csordogáltam hátrafelé, mert egyszerűen már nem bírtam azt a pedálfordulatot.

Fotó: Vígh Attila

Így telt a verseny az utolsó körig, amikor már elhagytuk az utolsó fordítót is, mindenki a végső sprintre készülődött és csak kb. 5 kilométer volt hátra, hirtelen meghallom a bukás jellegzetes és semmivel össze nem keverhető hangját. Mivel szélen voltam, nem láttam semmit az előttem lévő kerekén kívűl, ami hirtelen eldőlt és a földre került.

Szerencsére ki tudtam kerülni, aztán azonnal felugrottam a mezőny maradékára, ahol elindult a hatalmas helyezkedés. Sikerült találnom egy nagyon jó kereket, amin utaztam egy pár kilométert, majd az utolsó 2 kilométeren 3-szor szedtek le a kerékről, majd 3-szor mentem vissza szélárnyék nélkül saját zsíron.

Ez sokat kivett belőlem, majd az utolsó 300 méteren ismét leszedtek a kerékről, ami után esélytelen volt visszadolgoznom magamat. Ezután elkezdőzött egy sprintnek nem nevezhető őrült pörgetés, és már ott is volt a cél.

Végül ez egy szolid 4. helyre lett elég, amivel nem vagyok megelégedve, de tapasztalatszerzésnek és versenykilométer gyűjtésnek tökéletes volt.

Tapasztalatszerzésnek és versenykilométer gyűjtésnek tökéletes volt Fotó: Vígh Attila

Eredmények >>>