II. DECATHLON Borsodcross CX országos bajnokság, 2019. Január 13. Egyetemváros, Miskolc
Eltelt 3 nap a verseny óta – mégis kristálytiszta sok pillanat, mintha épp most szálltam volna le a bringáról. Hogy mennyi minden történt 14:00 előtt az egyelőre tartozzon más lapra és más napra, arról külön kell beszélni. Rendezőként álltam a rajtvonalhoz annak minden nyűgével és előnyével, merthogy olyan is volt neki jócskán.
Egyfelől úgy álltam oda, hogy egy kicsit sem tudtam előzetesen a futamomra koncentrálni, mással voltam elfoglalva… – így elmaradt az izgulás, a töprengés. Maradt a versenykedv, a vágy egy jó bringázáshoz – a saját pályámon.
Ez – ha nem is jogosulatlan, de – előny volt számomra. Arra törekedtünk a kialakításánál, hogy lendületes, de kellően technikás legyen és igazán crossos. Országos bajnoksághoz méltó.
Tudtam, mit és hogy kell rajta csinálnom, és számíthattam a világ legjobb szurkolótáborára…
Utolsóként szólítottak be a harmadik sorba, így kellően közel maradtam a spicchez. A rajtom nyugodtan telt. Simán becsatoltam és a top10 határán fordultam el a célegyenesvégi éles balosban. Majd igyekeztem a lehető legjobban helyezkedni a rézsű felé tartva. Nekünk már egészen felolvadt, saras pálya jutott, akadt is piruett, meg break-dance az első fordulókban. Én is sikerrel felkentem magammal a padlót, ketten-hárman elslisszantak mellettem. Gyorsan próbáltam visszanyerni a pozit Zathureczky Márkkal szemben, kicsit szorosra is sikerült a próbálkozás – ment az adok-kapok szóban is, amire csak olaj volt az újabb rézsű-balett a második letörésben. Balon Rózsa Balázs, középen Márk, jobbon én – csoda volt, hogy mind nyeregben maradtunk. A lépcső előtti “falon” tetőfokára hágott a szurkolói ováció – egymás hegyén – hátán próbáltunk átjutni a lépcsővel nehezített kombináción, és csak nagyon lassan tisztult az erősorrend a legjobb 5-6 versenyző mögött.
A kis tó utáni trükkös, saras padkán aztán újra kicsi a rakást játszottunk. Előbb Zoránék gabalyodtak össze, majd mi is páran a nyakukba zúdultunk. Tudtam, hogy kulcsfontosságú innen gyorsan kikeverednem, úgyhogy, ahogy csak tudtam, kirángattam a bringát és igyekeztem hirtelen előnyre szert tenni a mászás előtt.
Az UV domb tetejére kezdtem tisztábban látni. 5-6mp fórom volt az üldözőkkel szemben. A második depónál jól beláthattam ki jön mögöttem: konstatáltam, hogy a célomnak megfelelő helyet foglalom el. Harmadik vagyok a masterek között. Héjja Attila és Zorán leszakadva követnek. Ettől még inkább megnyugodtam, főleg, hogy technikai hiba nélkül kikecmeregtem a rajt utáni tülekedésből. Jött a belga rézsű, majd a célegyenes előtti hosszú gyors szakasz, az előnyöm pedig konzerválódott. Csak Márk vágott ki egy nagy lószt mögülem, amire esélyem sem volt reagálni, de ez a kategóriában elfoglalt helyemet nem befolyásolta.
Valami hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtam, a bringa csodásan működött, élveztem a versenyt és különösebben nem aggódtam, hogy ma bajba keveredhetek. A szurkolók, a barátaim, a családom meg elmondhatatlanul sokat tettek értem… A pálya minden pontján volt valaki, aki hajszolt. Feltűnt a feleségem a kisfiainkkal is, ami még csodásabbá tette az egészet belülről. Úgy éreztem itt ma baj nem érhet. Matyi és Cser Gabi más szintet képviseltek, velük nem konkurálhattam, de nem is volt ez célom.
Csak a bajnoki dobogó harmadik foka foglalkoztatott, az kellett, arra ácsingóztam minden áron. Körről-körre növeltem az előnyöm, Laborc Dani minden elhaladáskor riportálta a helyzetemet, tesóm, édesanyámmal és barátaimmal a dombtetőn tomboltak, Móék a rézsűn hajszoltak, a nyíregyi banda Fari vezetésével meg mindig más ponton spanolt. Nem lehetett ezt a szálat elengedni…
Azért egy-egy becsúszó hiba, mindig ráebresztett, hogy nem magától megy ez. Főleg a palánknál való fennakadásom kongatta meg a harangokat… De – és ez volt mindennek a kulcsa – ezek a helyzetek sem ingattak meg, ezen a napon semmi sem szólhatott közbe. Tiszta fejjel csináltam végig a dolgom.
Lassan-lassan látótávolságon kívül rekedtek mögöttem az ellenfeleim. Durucz Mikit is sikerült utolérnem. Fari már-már elcsukló hangon szurkolt, éreztem, hogy velem “rezdül”. Ha kellett az időkülönbséget mondta, ha kellett az UV-domb emelkedőjén üldözött rohanva.
Igazából konstans egyenletes köröket mehettem, anélkül, hogy maximumot kellett volna teljesítenem. Mindig különleges, flow-szerű érzés, mikor kezedben a gyeplő, mikor az van, amit te akarsz!
Már-már túlzón nyugodt körülmények között fejezhettem be az utolsó köreimet. Gyuri a célvonal előtt a kezembe nyomta a magyar zászlót és tényleg diadalittasan gurulhattam át a célkapu alatt, elérve életem talán legszebb eredményét.
Annyi mindenkinek kellene ezt az eredményt megköszönnöm, hogy meg se lehetne számolni. Elképesztő szeretetet, megbecsülést kaptam tőletek, barátoktól, versenytársaktól! Enélkül nem is éri meg csinálni.
Mindenki közt csak egy nevet hadd emeljek ki, Dóriét, a szerelmemét, a feleségemét, kisfiaim anyukájáét, aki nélkül minden más, aki nélkül én is más lennék és, aki engedi, hagyja, támogatja a buta álmaimat! 😍😋🤗
OB harmadik hely. Enyém. Szeretem.