Szarka Regő beszámolója következik a május 1-én megrendezett Hajdú Kupa mezőnyversenyéről, ahol az U17-es versenyzőnk a 76 km-es távon, kifogástalan minőségű aszfalton indult. A 19 kilométer hosszúságú körpályán 4 kört kellett teljesítenie, 2 fordítóval és 1 sprinthajrával:
Picit megcsúszva értünk a rajt cél területre, emiatt a bemelegítés közel sem volt tökéletes. Népes mezőny gyűlt össze, mivel velünk rajtoltak az WU19, az Elite nők és a Master férfiak.
Az előzetes célom az volt, hogy a részhajrákon gyakoroljam a sprintet és a végén is egy minél jobb sprintet tudjak összehozni. Már az első métereken nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem lesz egyszerű, mivel már a mezőnyben is kónuszon közlekedtem és még az is nagyon pörgős volt. Az első részhajrán azért kipróbáltam magam, ahol egy 3. hely jött össze. De ezzel együtt egyértelművé vált számomra, hogy esélyem sincs felvenni a harcot a masterekkel és az elite nőkkel, akiknek nincs átétel megkötésük.
Ezek után taktikát váltottam és csak pihentem a mezőnyben, ahol viszonylag eseménytelenül teltek a kilométerek. Azt leszámítva, hogy amikor megindulások voltak és 50 felett közlekedett a mezőny, akkor én szépen lassan csordogáltam hátrafelé, mert egyszerűen már nem bírtam azt a pedálfordulatot.
Így telt a verseny az utolsó körig, amikor már elhagytuk az utolsó fordítót is, mindenki a végső sprintre készülődött és csak kb. 5 kilométer volt hátra, hirtelen meghallom a bukás jellegzetes és semmivel össze nem keverhető hangját. Mivel szélen voltam, nem láttam semmit az előttem lévő kerekén kívűl, ami hirtelen eldőlt és a földre került.
Szerencsére ki tudtam kerülni, aztán azonnal felugrottam a mezőny maradékára, ahol elindult a hatalmas helyezkedés. Sikerült találnom egy nagyon jó kereket, amin utaztam egy pár kilométert, majd az utolsó 2 kilométeren 3-szor szedtek le a kerékről, majd 3-szor mentem vissza szélárnyék nélkül saját zsíron.
Ez sokat kivett belőlem, majd az utolsó 300 méteren ismét leszedtek a kerékről, ami után esélytelen volt visszadolgoznom magamat. Ezután elkezdőzött egy sprintnek nem nevezhető őrült pörgetés, és már ott is volt a cél.
Végül ez egy szolid 4. helyre lett elég, amivel nem vagyok megelégedve, de tapasztalatszerzésnek és versenykilométer gyűjtésnek tökéletes volt.
