A Monte Zoncolan.
Mint Lhásza, a tibeti spiritualitás központja. Útra kelsz, idő, amíg eléred, idő, amíg kellően megváltozol, idő, amíg megtanulod… Vannak helyek, amiket átjár valami különleges, néma eufória. Mint egy zarándoklat, ahol végig kell menned a kijelölt úton, minden méterét meg kell ízlelned, meg kell értened, csak úgy lényegülhetsz át a legvégén, az út végén. Csak akkor vár rád valami elmondhatatlan. Tényleg ilyen a Zoncolan, ez akkor, ott odafent tetőtől-talpig átjárt. Amilyen zord volt, annyira éreztem az otthonomnak is. Sok hegyen jártam már, de szinte csak ez mart így a szívbe, torokszorítóan…
Pages: 1 2